Az új vevő a kapualjban

Bálint szeme előtt elsötétült a világ, amint meghallotta Marika szavait a két rózsaszín csíkról. Nem volt ideje felfogni a csapást, mert a lépcsőház falai közül a kapualj felé terelődött a figyelme. Lent, a kisbolt nyitott ajtajánál egy ismeretlen, határozott fellépésű fiatalember lépett be. Vállalt, katonás tartása volt, mégis közvetlen mosollyal köszöntette Encit, aki épp a pult mögött pakolta a rekeszeket.
Dániel felülről, a korlátnak feszülve figyelte a jelenetet, miközben gépiesen újra meg újra elolvasta a kijelzőjén villogó fenyegető üzenetet. A szorongás gúzsba kötötte, de a lenti beszélgetés foszlányai még az ő figyelmét is elterelték a telefonról.
– Szabad eladó lakásról tudni a házban? – kérdezte a férfi sima, mély hangon. Nem úgy tűnt, mint aki eltévedt: pontosan erre a címre jött, és szokatlanul sokat kérdezősködött a belső udvarról meg a lakókról.
Enci megtorpant az áruk felett. A Bálinttal való viharos szakítás óta most először villant át az arcán egy halvány, érdeklődő mosoly. Az új vevő udvarias fellépése kivezette a fojtogató feszültségből, még ha csak pár percre is. Bálint azonban a lépcsőforduló árnyékából nézve érezte, ahogy a tehetetlen düh és a maró féltékenység elönti.
A jövevény nem véletlenül bukkant fel. Amikor kiejtette a száján az ex-légiós nevét, nyilvánvalóvá vált, hogy a régi bajtárs érkezett meg a Vászoly utcába – és nem csupán nézelődni jött.