A régi bajtárs árnyéka

Az idegen férfi nevének említése hideg zuhanyként hatott Bálintra. Nem csupán egy újabb udvarló volt, hanem valaki, aki a ház sötét múltjához kapcsolódott, és aki most Enci arcára csalt egy rég nem látott, halvány mosolyt. A féltékenység éles tőrként szúrt, de annál nagyobb volt a félelem. A légiós neve Bálint számára a zsarolás első láncszemét jelentette, és érezte, ahogy a hurok egyre szorosabbra fonódik a nyaka körül. A frissen érkezett férfi nem elégedett meg az udvarias érdeklődéssel, tovább faggatózott a lakásokról, a közös képviselőről, Fekete úrról, mintha egy alapos felderítést végezne. Enci, a korábbi viharoktól megtörten, most mégis valami furcsa reményt látott az idegenben, és készségesen válaszolt minden kérdésre.
Fent, a korláton támaszkodva, Dániel kezében remegett a telefon. A kijelzőn villogó üzenet súlya elnyomta a lentről felhallatszó hangokat, de a ház feszültsége tapintható volt. Tudta, hogy a tegnapi döntése lavinát indított el, és minden rezdülés, minden új arc a fenyegetés újabb arcát mutatta. A légkör sűrűbb lett, mint valaha.
Bálint tekintete a földszinti rendelő sötét ablakára siklott. Dr. Szabó ott volt bent Erikával és az eltitkolt gyerekkel, egy ketyegő bomba, ami bármikor felrobbanhatott. A doktor könyörtelenül kihasználta Bálint kiszolgáltatott helyzetét, és a biztonsági őr érezte, hogy a feje fölött gyűlnek a viharfelhők. A pénz hiányzott, a kiút pedig egyre távolabbnak tűnt.
Karesz erősítője a második emeletről tompa zúgással jelezte a jelenlétét, mint egy távoli, fenyegető mennydörgés. A ház falai között az áramingadozás, a feszültség nem csak a vezetékekben, hanem a lelkekben is érezhető volt. Mindenki gyanakodva figyelte a másikat, és a tegnap esti titok reaktiválódott, mint egy régi seb, ami újra vérezni kezdett. Bálintnak muszáj volt cselekednie, mielőtt minden összeomlik.