Az orvos zsarolása — új hang

Bálintot a sárgás vészfényben, Erzsi néni papírjával a kezében, a szuterénből felhallatszó kiáltások és a vízcsobogás fojtogatta. Ekkor pillantotta meg Erikát. A nő, sápadtan, karjában egy vékony takaróba burkolt csomagot szorongatva rohant a folyosón, egyenesen Dr. Szabó rendelőjének ajtaja felé. Bálint szíve a torkában dobogott. Az eltitkolt gyerek, amiről a boríték beszélt.
„Erika! Állj meg!” – kiáltotta Bálint, de a hangját elnyelte a vízcsobogás és a lenti zűrzavar. Kovács Tibor a csőtörésnél guggolt, zseblámpája idegesen táncolt a falon. Kerekes Marietta az ajtófélfának dőlve figyelte.
Erika berontott a rendelőbe. Dr. Szabó, aki az ajtónyílásban állt, ijedten kapott levegőt, majd gyorsan rácsapta az ajtót Bálint orra előtt. A retesz kattanását Bálint szívében is érezte.
„Ne is próbáld!” – hallatszott az orvos reszkető, de határozott hangja. „Nem engedem be! Tudom, ki ez a gyerek. Tudom, mekkora bajban vagyok Dr. Baloggal, Bálint! Pénz kell, sürgősen, Balog hiénájának. Vagy az egész ház megtudja a titkodat. Élén Encivel. Két életed van!”
Bálint a falnak dőlt, szédült a zsarolástól. Enci tudta, mindent felülírt. A rendelő ajtaja mögül halk csecsemő sírás szűrődött ki, átszelve a lépcsőház feszült zaját. Lent, a szuterén felől Székely Ricsi hangja zúgott fel, pánikkal telve: „Valamit elvágtak! Teljes a sötétség!” A folyosói vízszivárgás tompa zaja, Kovács Tibor morcos megjegyzései az áramkimaradásról ("...én még ettem a 3.60 Forintos kenyérből..."), és Lugosi Jenő távoli, eltorzított operaáriája csak aláfestette a magára maradt férfi kétségbeesését.