Az orvos zsarolása

A kapunál álló alak sötét napszemüvege mögül érezhető volt a meglepetés, ahogy egy fiatal nő, Erika, szinte a semmiből bukkant elő, szorosan magához szorítva egy takaróba csavart csecsemőt. Arcán halálos rémület ült, szemei Bálintot keresték. A férfi, mintha villám csapott volna belé Nóra szavai után, hirtelen elfelejtette a piros mappát, a térdet, mindent. Csak Erika és a kicsi létezett. A nő egyenesen Dr. Szabó földszinti rendelője felé rohant, mintha az lenne az egyetlen menedék a világon.
Bálint ösztönösen utána vetette magát, áttörve a lakók dermedt sorfalán. Fekete Zoltán szája tátva maradt, Dr. Bordás zseblámpája remegő fénysugarat vetett Erika menekülő alakjára, majd Bálintéra. A kapuhoz közeledő alak mozdulatlanná dermedt, mintha egy újabb darabka hullott volna a helyére a ház rejtélyes mozaikjában. Enci, a háttérben, egy pillanatra elfeledte saját terhét, látva Erika kétségbeesését.
Erika a rendelő rozoga ajtaján dörömbölt, majd a kulcs kattanását hallva besiklott, alig hagyva időt Bálintnak, hogy utolérje. Az orvos, Dr. Szabó, akinek arca a zseblámpa fényében sápadtnak és fáradtnak tűnt, azonnal az ajtó elé lépett. „Enci… a gyerek…” – sziszegte Bálint, miközben próbálta maga felé lökni az ajtót. Dr. Szabó azonban erős volt, vagy a kétségbeesés tette azzá.
„Nem most, Bálint! Most vagy elfelejted, hogy itt jártál, vagy… vagy gondoskodsz arról, hogy Dr. Balog Henrik megkapja, ami jár neki!” – a hangja rekedtes volt, de a fenyegetés tiszta. „Vagy különben… az egész ház meg tudja. Főleg… Enci.” A szavak súlyosabban zuhantak a sötét folyosóra, mint a bentről kiszűrődő csecsemősírás. A tegnap esti titok most egy hideg, fojtogató hurokká vált Bálint nyakán.
Bálint a falnak dőlt, tehetetlenül. A szemei hozzászoktak a sötéthez, és most tisztán látta Dr. Szabó arcának minden ráncát, minden elszánt vonását. A doki nem blöffölt. „Pénz… hol szerezzek én pénzt?” – motyogta kétségbeesetten. A zsarolás fojtogatta, mint az áramszünet fullasztó csendje. A ház feszült csendje ismét szívveréssé változott, amelyben mindenki a saját titkát érezte lüktetni. Kintről halk, rekedtes hang hallatszott, mintha valaki tüsszentett volna. Várkonyi? Vagy egy újabb árnyék?
Melinda és az ex-légiós csak némán figyelték, ahogy Bálint a saját csapdájába esik, miközben Erzsi néni a fejük felett tovább mormogott, mintha a ház minden egyes titka egy-egy új ráncot húzna az arcára. A gomb, amit nyomogatott, mintha a küszöbön álló hatósági bejelentés visszaszámlálója lett volna, és most már nem csak az áram, hanem az igazság is elszabadulni készült.