Az ismeretlen értesítés

Dániel önkéntelenül visszalépett a második emeleti ajtaja védelmébe, amint Fekete Zoltán kimért léptei és Bálint kiabálása betöltötte a nyitott folyosót. A gangon tobzódó veszekedés zaját azonban hirtelen elnyomta a zsebében meglóduló éles rezgés. A telefon kijelzője felvillant: egy ismeretlen számról érkezett üzenet állt a képernyőn, ami jeges döbbenetet ültetett a gyomrába.
„A tegnap esti átutalás nyomot hagyott. Ha nem lépsz le a házból, a többiek is megtudják.”
Dániel ujja megremegett a szélben. Kényszeresen szorongatta a készüléket, miközben a tegnap éjjel meghozott, kétségbeesett döntése visszhangzott a fejében. Azt hitte, a sötétség leple alatt végre sikerült kiútat találnia a mókuskerékből, most mégis kiszolgáltatottabb volt, mint valaha. A hideg izzadság azonnal kiverte a homlokát.
A folyosó túloldalán Bezeredi Melinda épp akkor vágta ki az ajtaját. Haragos pillantása végigsöpört Fekete Zoltán laminált papírján és a gőgösen várakozó Balog Henrik ügyvéd úron, mielőtt megállapodott volna Dániel sápadt, riadt arcán.
– Maga meg mit szorongatja azt a telefont, Dániel? Talán magának is van valami elhallgatni valója ebben a kuplerájban? – csattant fel Melinda, hangjában pattanásig feszült dühvel.
A lépcsőfordulóban Dr. Bordás András morgott fel elégedetlenül, szitkozódva az elavult hálózatra és a bürokraták ostobaságára, miközben a lakók tekintete egymásnak feszült. Dániel gyorsan zsebre vágta a telefont, de tudta: a tegnapi titka már nem az övé többé.