A túlterhelt hálózat — folytatás

Dániel éppen nyitotta volna a száját, hogy kitérő választ adjon Melindának, de a szavait elfojtotta egy mély, épületrázó zúgás. A második emeleti nyitott ajtó mögül a torzított gitár visító hangja csapott ki a gangra: Karesz részeg gőgjében maximális hangerőre tekerte a csöves Marshall erősítőt. A falak vibrálni kezdtek, ahogy a hatalmas teljesítményű berendezés telibe kapta Sipos Bendegúz túlterhelt, kriptobányászatra átkötött hálózatát.
– Az instabil feszültség tönkreteszi a hálózatot! – üvöltötte Dr. Bordás András, de a hangja elenyészett a hirtelen kirobbanó elektromos sziszegésben.
A lépcsőházi elosztódobozból vakító, kék szikraeső csapott ki a vakolatra. Egyetlen fülsiketítő csattanás kíséretében a folyosói lámpák egyszerre aludtak ki, és a Vászoly utca 6. teljes egészében sötétségbe borult. A hirtelen beálló csendben csak a kiégett vezetékek fojtogató, szúrós szaga és a lakók riadt kiáltásai terjedtek el.
– Ez meg mi a fenét művelt?! – harsant fel Bálint dühös hangja a vaksötétben.
Enci az emeleti korlátnak feszülve próbált tájékozódni a koromban. Ahogy letekintett a belső udvar felé, a földszinti pult árnyékából apró, derengő fény villant fel: a hétéves Miri kék képernyője világított, amint a kislány csendben, mozdulatlanul közvetítette a pánikba esett lakók kaotikus árnyait a telefonján keresztül. Dániel a falnak támaszkodva szorongatta zsebében a még mindig meleg készüléket; a koromsötét lépcsőházban a lincshangulat már nemcsak Balog ügyvéd ellen fordult, hanem a sötétbe burkolózott ajtók mögé is bemarott.