A sötétség és a szigor

A koromsötét mindent elnyelt. A csend, mely hirtelen leplezte be a Vászoly utca 6.-ot, nehezebb volt, mint a korábbi zaj, fojtogatóbb, mint a füst, ami lassan terjengett a lépcsőházban. Dániel a falnak préselődve kapkodta a levegőt, a zsebében lévő készülék vibrálása égette a tenyerét. Nemcsak a villámgyors üzenet tartalmától szorult össze a gyomra, hanem attól a tudattól is, hogy a sötét leple alatt bárki meglátja, ki olvassa, mi történik. A tegnap esti titok, melyet oly gondosan próbált elrejteni, most a legsúlyosabb pillanatban éledt újjá.
„Mi a pokolba! Hívja valaki a szolgáltatót!” – harsogta dr. Szabó András rekedt, dühös hangja valahonnan a mélyből. Szavai visszhangot vertek a sötét folyosókon, jelezve, hogy az orvos méregpohara teljessé vált. Erika, kezét automatikusan a pocakjára téve, aggódóan kiáltott fel a sötétben, féltve a kis életet, mely még csak odabent volt biztonságban. „A gyerek! Mi lesz a gyerekkel?” – kiáltotta, hangjában tiszta harag keveredett a félelemmel. Etelka pedig egy apró, szűnni nem akaró zokogásba tört ki, szinte belesimult Dr. Bordás Andrásba, aki hiába próbálta nyugtatgatni az elcsukló hangot.
A gangon elszabadultak az indulatok. A kezdeti sokk után a lakók felocsúdtak, és a vaksötétben elkezdődött a tapogatózás, a kiáltozás, a vádaskodás. Mindenki Kareszt kereste, de a bukott rockzenész lakásának ajtaja néma maradt. A lincshangulat tapintható volt, most már nem csak Balog ügyvéd ellen irányult, hanem mindenki ellen, aki a ház békéjét zavarta. Miri kék képernyője továbbra is derengő, kísérteties fényként táncolt a földszinti pult árnyékában, mintha egy szellem közvetítené a káoszt a külvilágnak.
Ebben a felfokozott feszültségben, ahogy a lakók egymásnak estek volna a vaksötétben, egy éles, mély hang törte meg a morajt. Fekete Zoltán, a közös képviselő lépett elő a lépcsőforduló felől, zseblámpájának szűk fénykévéje hidegen vágott át a koromfekete homályon. Nem a pánik vagy az áramszünet miatt jött, hanem az apró, de annál bosszantóbb szabályszegés miatt. „Rádó Károly! Azonnal jöjjön ki abból a lakásból! A zajszint meghaladta a tűréshatárt, és a gangon hagyott erősítője életveszélyes, azonnal eltávolítandó! Lakossági bejelentés érkezett!” – harsogta Fekete Zoltán, teljesen figyelmen kívül hagyva a teljes sötétséget és a lakók egyre fokozódó haragját. A ház feszülten figyelt, és a sötétben mindenki érezte, hogy a közös képviselő szigorúsága csak olaj a tűzre ebben az éjszakában.