Az azonnali tőketartozás

Dr. Balog Henrik egyetlen teátrális lépéssel kikerülte a kávéskartont szorongató Ricsit, mintha a csempész ott sem állna a lépcsőházban. Tekintete átsiklott Fekete Zoltán tétovázó arcán, fel egészen a harmadik emeleti korlátig, ahol Molnár Máté állt sápadtan, kijelzője halvány fényébe burkolózva. A fiú telefonján épp az elszabadult banki törlesztőrészletről szóló értesítés villogott.
– Ricsi „szaki barátja” remekül mutat egy sufniban, Zoltán – mondta Balog, hangjában azzal a metsző, steril magabiztossággal, ami ellen nem létezett ellenszer. – De a Katasztrófavédelem ellenőrei péntek reggel nyolckor nem bécsi pörkölést, hanem hivatalos műszaki felülvizsgálatot várnak. Ha az nincs meg, az épületet azonnali hatállyal lezárják.
Az ügyvéd egyetlen határozott mozdulattal kihúzott egy különálló, pecsétes lapot a mappájából, és Máté felé intett vele.
– És ha a házat életveszélyessé nyilvánítják, a hitelező bankok automatikusan felmondják a lakáskölcsönöket. Máté, maga készen áll rá, hogy holnaputántól a teljes fennmaradó tőketartozást egy összegben rendezze?
A lépcsőházra fojtogató némaság telepedett. Máté görcsösen megszorította a korlátot, miközben Fekete Zoltán kezében megállt a toll. Balog pontosan tudta, hol a leggyengébb a láncszem: a kényszerű felújítási alap megemelése nélkül a hitelcsapdában vergődő fiatalok bukják el először az otthonukat.