Az áron aluli mentőöv

Fekete Zoltán kétségbeesett kiáltása megtörte a Katasztrófavédelem tisztjének szavait kísérő nyomasztó csöndet. „Rendkívüli közgyűlést hívok össze! Most mindjárt, itt a lépcsőházban!” – hadarta reszkető hangon a közös képviselő, miközben izzadt tenyérrel próbálta lapozgatni a mappa nedves dokumentumait. A felhalmozott hiány és a kényszerfelújítás több milliós tétele azonnali anyagi csődöt jelentett a lakóknak, s a zseblámpák fényében pánik söpört végig a tömegben.
Köves Dezső rémülten szorította magához kopott zakójának hajtókáját, míg Erika a gyermekével a karján óvatosan hátrált vissza a lakása ajtaja felé. Mindketten pontosan tudták, hogy a rájuk eső egyösszegű befizetés képtelenség. Dr. Balog Henrik ekkor tette meg a maga hűvösen kiszámított lépését. A kényszerárverező ügyvéd elegáns mozdulattal lépett Dezső bá és Erika közé, s halk, metsző hangon megszólalt: „Ne essenek kétségbe. Akinek gondot okoz a rendkívüli befizetés, annak a cégem kész azonnali áthidaló kölcsönt nyújtani. Természetesen a lakás tulajdoni hányadára bejegyzendő jelzálogjog ellenében.”
A ragadozó ajánlat fojtogató hálóként telepedett a dermedt társaságra. Kelemen Dániel a falhoz lapulva érezte, ahogy a zsebében újra megremeg a mobil kijelzője: egy újabb névtelen üzenet érkezett, ami röviden csak annyit tartalmazott, hogy az idő lejár. Miközben Zoltán kétségbeesetten próbálta sávokra osztani a fizetési kötelezettségeket, Balog félmosolya nyilvánvalóvá tette: a ház sötétségét kihasználva megkezdődött a lakások áron aluli felvásárlása.