Árverési árnyak a harmadikon

Molnár Máté a harmadik emeleti korlátnak támaszkodva bánta, hogy egyáltalán kinyitotta a postaládát. A kezében tartott tértivevényes borítékban az elszabadult törlesztőrészletek újabb emelése lapult. A szomszédos lakás felújítására felvett hitel mostanra fojtogató hurokká vált közte és Bianka között, a fiatal IT-s srác arcán pedig a kimerültség mély barázdákat hagyott.
Ekkor lépett ki a lépcsőfordulóból Dr. Balog Henrik. A kényszerárverező ügyvéd makulátlan, élre vasalt öltönyében, jéghideg eleganciával haladt felfelé, tudomást sem véve a lépcsőházban terjengő feszültségről. Megállt Máté előtt, s kimért tónusban megszólalt:
– Molnár úr, a bank türelme lejárt. Ha Biankával nem tudják kifizetni a halhalasztott elmaradást péntekig, a befektetőcsoportom átvállalja a követelést. Természetesen a piaci ár töredékéért cserébe kiürítik a lakást.
Máté ökle fehéredett a levelet szorongatva. Pontosan tudta, hogy Balog nem mentőövet nyújt, hanem a szakadék szélére tolja őket. A földszint felől eközben a megújult Miri Csemege kávéillata szűrődött fel s Miri gyerekkacagása hallatszott, éles, fájdalmas kontrasztot vonva a gangon eluralkodó eladósodási csapda köré.
A második emeleti ajtó mögött Kelemen Dániel árgus szemekkel figyelte a jelenetet a kémlelőnyíláson át. Lassan megértette: a tegnap esti elkeseredett döntése nem csak a saját bőrét mentheti meg, ha Balog hálója az egész házat felzabálni készül.