Árnyékok a szuterén felett

Dániel hirtelen hátrahőkölt Erzsi néni meglepően hideg tekintetétől. Lába kényszeresen megmozdult, magára hagyva az öregasszonyt a másodiki gang korlátjánál. Amint belépett a lakásába és magára rántotta a dupla záras ajtót, a fojtogató némaság súlyos felhőként telepedett a szobára. Tenyerében felizzott a telefon kijelzője, és egy újabb sötét üzenet tűnt fel a képernyőn: „Ha nem fizetsz a felvételért, Ricsi osztrák kávészállítmánya helyett a te illegális adatkapcsolatod logjai landolnak a rendőrségen.”
A sötét előszobában Dániel szeme előtt újra lepörgött a tegnap éjszakai jelenet. A kétségbeesés hatotta, amikor elindította az adatbányász küldést, de nem sejthette, hogy valaki a szuterén bejáratánál várakozó csomagtartó-kereskedő árnyékából is pontosan őt figyeli. A felvétel létezett, és a zsaroló szorítása percről percre erősebbé vált.
Az udvar felől durva léptek zajongtak. Székely Ricsi káromkodva szidalmazta a katasztrófavédelem ellenőreit, miközben egy karton csempészett osztrák kávét próbált becsúsztatni a lépcső alatti tárolóba. „Dezső bá friss pogácsája se vigasztalja meg ezeket a bürokratákat!” – morogta fojtott dühvel a sötétben. Ricsi éles hangjában bujkáló feszültség elárulta, hogy nem a hatóságtól retgett a legjobban.
Dániel az ablak mögül nézte a kavargó udvari árnyakat. A névtelen fenyegető nem csupán az ő tegnap esti titkát markolta a kezében, hanem az egész házat egymásra uszító, veszélyes láncreakciót indított el.