A fekete autó árnyéka — más fényben

Dániel még mindig az ablaküvegre tapasztotta a homlokát, amikor az utca felől mély, fojtott motorbőgés törte meg a ház feszült csendjét. Egy éjfekete, sötétített üveges luxuslimuzin gördült lassítva a kövezeten, és pontosan a kapu előtt állt meg. A motor halkan duruzsolt a sötétben, miközben a hátsó ajtó kinyílt.
Varga Nóra lépett ki a járműből, a kabátja gallérját magasra húzva. Mozdulatai zaklatottak, kapkodók voltak. Mielőtt az ajtót becsapta volna, visszahajolt az utastérbe, s egy vastag, jelöletlen barna borítékot szorított a mellkasához. A kocsi lehúzott ablakán át egy ápolt férfikéz nyúlt ki utána, mintha meg akarná tartani, de Nóra élesen elrántotta a vállát, és megállás nélkül a kapualj felé sietett.
Az udvar félhomályában Székely Ricsi azonnal elhallgatott. A kávéskartonnal a kezében merevedett az árnyékba, árgus szemekkel figyelve a lány menekülését. Nóra észre sem vette a lépcső alatt lapuló csempészt; akadozó lélegzettel, riadtan pillantva a háta mögé rohant fel az első emeletre.
Dániel a lakásából hallotta a folyosón végigvisszhangzó, szapora sarokkopogást. Ahogy Nóra elhaladt az ajtó előtt, egy pillanatra megtorpant, s a táskájából kihullott egy áttetsző belépőkártya, ami némán koppant a kőpadlón. A lány észre sem vette a veszteséget: kétségbeesett sietséggel csapta be maga mögött a saját lakása ajtaját, a zár kattanása pedig végigzengte a néma gangot.