Árnyékok a fordulóban

Máté nehéz léptekkel kapaszkodott tovább a harmadik emelet felé, vállát szinte szétroncsolta az átizzadt futártáska súlya. A fordulóban Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyének kísérteties sziluettje tűnt fel a félhomályban: a kényszerárverező ügyvéd épp a tízes lakás dupla zárját fordította el. Nem szólt egy szót sem, de az a hűvös, mérlegelő pillantás, amellyel a fiú kimerült arcát pásztázta, felért egy kimondott ultimátummal. Máté gyomra görcsbe rándult. Pontosan tudta, hogy a banki kamatok elszabadulása után ez a halk szavú ingatlancápa csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsapjon az első közös otthonukra.
A harmadikon Bianka már a nyitott ajtóban állt, ujjai közt a felhalmozott csekkek éles papírszegélyét morzsolgatva. Tekintetében az a jól ismert, elfojtott kétségbeesés bujkált, ami hetek óta mérgezte az estéiket. Odalent a szuterén lépcsőjénél Székely Ricsi káromkodott halkan, dühösen rángatva csempészáruval teli táskáját, miközben a házba nemrég költözött, hallgatag ex-légiós mentesítette a gangot, néma árnyékként ellenőrizve a zárható ajtókat.
– Megint itt járt a tízestől… a papírokkal fenyegetőzött – suttogta Bianka remegő szájszéllel, ahogy Máté belépett a lakásba. A fiú szótlanul ölelte át a lányt, de a tekintete a folyosó sötétjébe révedt: a kamatcsapda lassan bezárult felettük, s a lépcsőház fojtogató csendjében már hallani lehetett a közeledő katasztrófa elkerülhetetlen robaját.