Árnyék a korlát felett

Toemai főtörzs erélyes fellépése egyetlen pillanat alatt fojtotta bele a szót Encribe és Bálintba, míg Erika némán visszahúzódott a lépcsőforduló mélyébe. A zseblámpa hideg kúpja alatt a második emeleti folyosó veszekedői megdermedtek, de a ház feszültsége nem csökkent, csak szintet váltott.
Egy emelettel feljebb, a korlát árnyékában dr. Balog Henrik állt. Élre vasalt öltönyében, mozdulatlanul figyelte a lent zajló hatósági intézkedést. Az ügyvéd számára a lakók nyílt konfliktusa nem bosszúság volt, hanem precízen kiszámítható lehetőség. Tudta, hogy a rendőri jelenlét és a botrány tovább bontja az amúgy is törékeny szomszédosi kohéziót.
A földszinti kapu felől halk léptek hallatszottak: Molnár Máté lépett be a sötétedő kapualjba, kezében egy hivatalos, tértivevényes borítékkal. A banki fizetési felszólítás égette a fiatal férfi tenyerét, ahogy kétségbeesetten próbálta a zsebébe gyűrni a papírt, mielőtt bárki meglátná. Balog éles szeme a magasból pontosan elkapta a mozdulatot.
Zoltán ma is körbejárt a házban, Fekete úr szigorú felújítási terveit támogatva. Balog Henrik tudta, hogy eljött a megfelelő pillanat: ha meggyőzi a közös képviselőt a felújítási alap azonnali megemeléséről, a növekvő terhek alatt a Mátéhoz hasonló adósok végleg összeroppannak. Az ügyvéd ajkán hűvös, szinte láthatatlan mosoly suhant át, mielőtt némán visszalépett volna a tizes lakás ajtajába.