A főtörzs árnyéka

Dániel kétségbeesetten matatott a kulcsok után, mintha az apró fémlemezek képesek lennének elnyelni a fenyegető valóságot. A telefonja képernyőjének halvány kék fénye, mely az imént még a szívét fojtogató üzenetet mutatta, most végleg kihunyt. A sötétség ismét körülölelte, de a láthatatlan hurok a nyakán csak szorult. A lépcsőházból egyre tisztábban hallatszott Toemai Zoltán lépteinek ritmusos döngése, mely nem sietőset, sokkal inkább megfontolt, nyomasztó közeledést jelzett. A főtörzs nem menekült a zaj elől, hanem egyenesen felé tartott.
Fent, a második emeleten Enci éles hangja még egyszer áthasította a levegőt, „Ez az én lakásom, te…!”, de a mondat már elhalt. Ahogy Toemai Zoltán végül feltűnt a lépcsőfordulóban, zseblámpájának hideg, éles sugara átszúrta a koromsötét, füstszagú folyosót, és egyenesen a konfliktusba vágott. Balint és Erika, a várandós nővel, fagyottan álltak a vakító fényben, mintha egy pillanatra minden mozgás leállt volna bennük. Enci, aki épp Erika felé lendült volna, szintén megdermedt, arca eltorzult a dühétől, mely most egy pillanatra a meglepetés és a félelem árnyékába került.
Toemai tekintete végigsöpört a lakók feszült arcain, majd megállapodott a három vitázón. „Mi a fene folyik itt?” – hangja mélyen, nyugodtan, mégis áthatolhatatlan erővel hasította ketté a csendet, mely a vitát felváltotta. „Lakossági bejelentés érkezett rendbontás miatt. Ráadásul nem ez az egyetlen gond ezzel a házzal az utóbbi időben, ahogy hallom.” A szavai súlytalanul lebegtek a levegőben, de mindenki érezte mögöttük a hatóság kemény, megfellebbezhetetlen akaratát. A „tegnap esti titok” újabb réteggel bővült Dániel számára, aki a rendőr jelenlétében még inkább sarokba szorítva érezte magát.
Balint szeme szikrázott a dühétől, de nem mert megszólalni. Enci száját résnyire nyitotta, mintha tiltakozni akarna, de Toemai felemelt keze megállította. Erika halványan, reszketve fogta a hasát. A háttérből, a 12-es lakás résnyire nyitott ajtajánál Kerekes Lívia sápadt arca tűnt fel, félelemtől tágra nyílt szemmel, ahogy a főtörzs hangja betöltötte a folyosót. A patikás nővérke pontosan tudta, hogy a hatósági jelenlét sosem jelent jót, különösen most, amikor annyi minden lappang a ház falai között.