A néma rezgés

Bálint képtelen volt megszólalni, a torkán akadt a szó, miközben Enci tekintete a vakító fénysugárban élesre és gyűlölettel telire váltott. De a második emelet árnyékos sarkában álló Kelemen Dániel számára a két nő közötti dráma egyetlen pillanat alatt elhalványult. A zsebében meglódult a telefon rezgése – három rövid, szaggatott lökés, ami jéghideg futamként nyúlt le a gerincéig.
Dániel hátrált egy lépést a kiabáló lakók mögött, és a kijelzőre pillantott. Egy ismeretlen, eldobható számról érkezett az üzenet, pontosan nyolc szóval: „A tegnapi csomag nem maradhat nálad. Figyelnek.” A férfi gyomra egyetlen görcsbe rándult. A tegnap éjszakai elhamarkodott, titkos döntése, amelyről azt hitte, végleg eltemette a sötétségben, most nyers erővel vágott vissza. Kényszeresen nyomkodta a képernyőt, miközben a telefon kékes fénye megvilágította izzadt homlokát.
A lépcsőház aljából ezenalatt nehéz, határozott csizmatalpak kopogása visszhangzott fel. Toemai Zoltán főtörzs járt épp a házban az esti lakossági ellenőrzés címén, de léptei most fenyegetően közeledtek a koromsötét emeletről kiszűrődő lárma felé.
Enci éles kiáltása áthasította a fojtogató füstöt, ahogy Erika felé lépett, de Dániel már nem a szomszédok összecsapását figyelte. Remegő kézzel keresgélte a kulcsát a zsebében, miközben a kijelzőn elment a hálózat. A tegnapi titok hurokként szorult a nyakára.