Árnyak és sürgető döntések

Fekete Zoltán erélyes szavai még ott visszhangoztak a lépcsőház hideg falai között, de Bálint hallásán átcsapott a saját szívverésének tompa dörömbölése. A korlát szélén állva próbált észrevétlen maradni, ám a kabátja belső zsebében felzümmögő telefon azonnal elárulta belső feszültségét. Amikor feltekintett a félemelet homályába, megdermedt: Erika állt ott, a falhoz simulva, szemében dermesztő riadalommal.
A nő egyetlen határozott intéssel hívta magához a férfit a kanyar árnyékába, távol Fekete úr szúrós tekintetétől. Bálint óvatosan, hátrafelé lépkedve húzódott Erika mellé. A nő azonnal megragadta a férfi csuklóját, ujjai jéghidegek voltak, mégis hihetetlen erővel szorították.
– A rendőrség perceken belül megérkezik Miri miatt – sziszegte Erika olyan halkan, hogy csak Bálint hallhatta. – Ha a hatóság elzárja a házat és átkutatják a pincerészeket, megtalálják a tegnap esti csomagot. Tudod jól, hogy a neved ott van a papírokon!
Bálint torka kiszáradt, tekintete Erika arcára tapadt. A nő szabad kezét önkéntelenül is a hasára simította, felidézve benne a reggeli megrázó vallomást a pozitív tesztről. A munkahelyi viszony könnyed kalandja most egyszerre fenyegetett a karrierje összeomlásával, a lebukással és egy megállíthatatlan láncreakcióval.
– Fekete úr épp a pincekulcsért nyúl – tette hozzá Erika, és a hangja megremegett. – Tenned kell valamit, Bálint! Ha most nem állítod meg, nemcsak a munkánkat veszítjük el, hanem mindent.
Odafent a lépcsőn Fekete kulcscsomója csörrent, miközben dr. Szabó András zavartan hátrált vissza a rendelője felé. Bálintnak másodpercei maradtak, hogy elhatározásra jusson.