Árnyak a másodikon

Máté tehetetlenül nézte, ahogy Balog fekete öltönye elenyészik a lépcsőház sötétjében. Bianka nesztelenül lépett ki a folyosóra, remegő kézzel kulcsolta át a férfi karját, de egyikük sem tudott megszólalni. A kilátástalanság súlya ólomként nehezedett a harmadik emeletre.
A második emeleti fordulóból hirtelen éles, csattanó hang törte meg a csöndet. Dr. Szabó András lépett ki a rendelője irányából, arca vörös volt a dühtől, és egy zseblámpa imbolygó fényénél szembesítette az ajtójában álló Dr. Bordás Andrást. A dühös háziorvos nem törődött a szomszédok jelenlétével; emelt hangon kérte számon a régi professzoron a pincei elosztó dobozát. Bordás riadtan hátrált a saját küszöbe felé, miközben gépiesen hajtogatta a megszokott fordulatát Ohm törvényéről és a hálózat terhelhetőségéről.
A folyosó túloldalán Varga Nóra nyitotta ki a lakása ajtaját. Egy súlyos utazótáskával a kezében Kovacovic Enikő állt a küszöbön – Bálinttal való szakítása után nem volt hová mennie, és a földszinti csemegeüzlet ablakában megjelent hirdetés nyomán próbált menedéket találni. Nóra feszülten méregette az új bérlőjelöltet, nem sejtve, hogy a kiadó szobán hamarosan egy harmadik lakóval is osztozniuk kell.
Az áramszünet borította homályban a ház lakói úgy figyeltek egymásra a korlátok mögül, mint préda a bozótban. Máté összeszorította a fogát, és Bianka kezét szorítva megesküdött magában: nem hagyja, hogy Balog elvegye tőlük az otthonukat, még ha a ház elfojtott titkai maguk alá temetik is mindannyiukat.