A harmadik havi elmaradás

A sötét lépcsőházban a megégett műanyagszagot lassan felváltotta a pincéből felszálló dohos hűvös. Molnár Máté a telefonja gyenge kijelzőjével a korlátot pásztázva lépett ki a harmadik emeleti fordulóba, abban a reményben, hogy a hálózatbiztosítékok körül végre történt valami előrelépés. Ehelyett a jéghideg tartású dr. Balog Henrikkel találta szemben magát, aki egy vastag, tépőzáras iratrendezővel a kezében ereszkedett lefelé a lépcsőn, mintha az egész házat megbénító áramkimaradás meg sem érintené.
– Molnár úr – állt meg Balog a lépcsőfokon, és a fénycsóva peremén megvillant élre vasalt öltönyének gombja meg a kimért, részvétlen tekintete. – Épp magához indultam. A hitelező bank türelme végleg lejárt a halmozódó elmaradások miatt. A kényszerértékesítési eljárás előkészítését átvettem, a felmondó nyilatkozatot holnap reggel hivatalosan is kézbesítem.
Máté torkára forrt a szó. A felújításra felvett elszabadult hitel és a másodállásban végzett éjszakai futárkodás sem volt elég: a havi törlesztőrészlet a háromszorosára ugrott, és most a fejük felül elárverezik az első közös otthonukat. A lakásuk ajtajának résén át Bianka sápadt, riadt arca bukkant elő, szemeiben a tehetetlen szorongás csillogott.
– Adjon még két hetet, doktor úr! A jövő héten megkapom a szabadúszó projekt kifizetését… – préstelt ki magából Máté, miközben a halántékában szaporán lüktetett a vér.
Balog alig észrevehetően megrázta a fejét, hűvös profizmusa nem tűrt ellentmondást. Odalenn, a földszinti kapualj homályában Tormai főtörzs épp erélyes, hivatalos hangon próbálta feloszlatni a kávésdobozok felett vitatkozó lakókat, de szavait elnyomta a kapu csapódása. Balog lépett egyet lefelé, majd Máté mellett elhaladva halkan hozzátette:
– A határidők nem érzelmi alapon működnek, Máté. Hétfőn indítom a végrehajtást.