A fejlámpás paragrafus

A második emeleti pattanásig feszült csendet nem a villany újjáéledése, hanem egy komótos, ritmikus lépcsőnyikorgás törte meg. A negyedik emeletről lefelé haladó árnyék fején egy elemlámpás pánt világított, így éppen úgy festett, mint egy eltévedt bányász a Vászoly utcai katakombákban. Fekete Zoltán, a ház szigorú közös képviselője tartott szokásos esti ellenőrzést a teljes épületben.
Zoltán megtorpant a második emeleti pihenőben, és a fejlámpa éles, hideg fénycsóváját közvetlenül Enikő hatalmas utazótáskájára irányította, amely a nyitott ajtó előtt torlaszolta el a járatot.
– A Szervezeti és Működési Szabályzat 14-es cikkelyének B pontja értelmében a közös használatú folyosókon tilos menekülési útvonalat akadályozó tárgyak elhelyezése – hirdette ki zengő, hivatalos hangon. – Különösen áramszünet idején! Ez közvetlen tűzvédelmi szabályszegés.
Azzal a gurulós táska oldalára egy pazar, élénksárga figyelmeztető cédulát ragasztott. Enikő szólni sem tudott a döbbenettől, Nóra pedig csak halkan szentségelt a sötétben. Zoltán elégedetten csettintett a tollával, majd a csóvát a biztosítéktábla előtt vitatkozó két orvosra emelte.
– A hálózat szakszerűtlen piszkálása és a folyosói csendháborítás szintén írásbeli megrovást von maga után! – tette hozzá rendíthetetlen szigorral, miközben máris jegyzetelt a kis tömbjébe.