A földszinti zárt ajtó

Míg Fekete Zoltán a másodikon osztotta a sárga figyelmeztető cédulákat, a lépcsőház alsó fertályán Erika kihasználta a kaotikus homályt. A nő szorosan magához ölelte a pólyást, és besurrant a földszinti magánrendelő sárgás fényben derengő előterébe. Bálint lihegve rohant utána a sötét lépcsőfokokon, ám mire elérte volna a bejáratot, a matt üveges ajtó kattanva bezárult előtte, és a rézretesz Belülről a helyére ugrott.
– Erika, nyisd ki, ne csináld ezt! – dörömbölt fojtottan Bálint, idegesen pillantgatva a sötét folyosó felé.
Odabent gyertyafény pislákolt. Dr. Szabó András nehézkes, izzadtságszagú léptekkel lépett a faajtó mögé. Leheletén kiérződött az olcsó szesz szaga, de a hangja meglepően tiszta és zsarolóan kimért volt a panelajtó túloldaláról.
– Erika biztonságban van nálam, Bálint – mondta az orvos halkan. – Ahogy a kislányod is. Tudod, dr. Balog Henrik már a torkomat szorongatja a kártyaadósságom miatt. Ha nem szerzel nekem holnap délig elég pénzt, hogy leállítsam azt a dögkeselyűt, Enikő elsőként fogja megtudni, kinek a gyerekét eteted a biztonsági szolgálatos fizetésedből.
Bálint ökle megállt a levegőben, a torkán akadt a szó. A lépcsőforduló felől ekkor lépett ki Kerekes Marietta, aki orrát fintorgatva megjegyezte a szuterén felől szivárgó gyanús gázszagot, de a rendelő előtt megfagyott a levegő. Bálint nem tehetett mást, tehetetlenül szorította tenyerét a hideg ajtóüvegre.