Árnyak a kapu előtt

Bálint torkában megakadt a szó, a zseblámpa éles fénye teljesen elvakította a fojtogató félhomályban. Szabó doktor zsarolása hideg zuhanyként érte, de mielőtt válaszolhatott volna, az utcáról beszűrődő, mély és egyenletes motorzúgás visszarántotta a valóságba. Az ablakon át, a poros redőnyök résein egy sötét, járó motorú luxusautó halvány kontúrjai látszottak, ami közvetlenül a ház előtt parkolt.
Bálint durván félretolta az orvos remegő kezét, és a koszos üvegen át kitekintett a Vászoly utcára. Varga Nóra lépett ki a kapun, mozdulatai kapkodóak, rendkívül zaklatottak voltak. Egy elegáns, fémből készült lapos táskát szorított a testéhez, mintha az élete múlna rajta. Odalépett az autó lehúzott ablakához, feszülten suttogott valamit a bent ülő, láthatatlan alaknak, majd sietősen elrakott egy barna borítékot. Nóra keze úgy remegett, hogy egy kulcscsomó és egy mágneses belépőkártya is kicsúszott az ujjai közül, egyenesen a nedves aszfaltra. Meg sem próbálta felvenni őket; gyorsan megfordult, és szinte futva menekült vissza a sötét, áramtalanított lépcsőház védelmébe.
A szuterén mélyén, alig néhány méterre Nóra sietős lépteitől, a kisemmizett ex-légiós a hideg falnak dőlve gubbasztott. A sötétségben egyre fojtogatóbbá vált a levegő; a pincéből felszivárgó gáz jellegzetes, szúrós szaga már a torkát marta, de a kinti gyanús mozgások és a lebukás veszélye miatt nem mert megmozdulni. Fent, a gang homályában Miri telefonjának képernyője derengett fel kéken, ahogy a kislány némán rögzítette a házat uraló feszült csendet.
A rendelőben Szabó doktor türelmetlenül Bálint vállára tette a kezét. „Nincs időnk bámészkodni, Bálint. Mit választasz?” – sziszegte a fülébe, miközben Erika a sarokban még szorosabban magához ölelte a halk neszeket kiadó csomagot.