A feszültség gőze

Bálint még a válaszon vívódott, amikor a rendelő vékony falaiból hátborzongató, fémes sikoly tört elő. A pincéből felszálló fő strangvezeték hatalmas dörrenéssel megrepedt, s a hirtelen kiáramló, forró gőz sziszegve árasztotta el a szuterén bejáratát. A váratlan műszaki hiba azonnal láncreakciót indított el az áramtalanított, jéghideg lépcsőházban, végleg csapdába ejtve a lakókat.
Lent, a nyirkos homályban a kisemmizett ex-légiós rémülten rándult össze, ahogy a pincéből szivárgó gázszagba most forró, maró pára vegyült. A menekülési útvonala elzáródott; a torkát kaparó gőz elől csak még mélyebbre húzódhatott a szűk falak közé, rettegve egy esetleges robbanástól. Fentebb, a harmadik emeleten Molnár Máté rontott ki a folyosóra, kezében egy vibráló elemlámpával. A lakásfelújítás és az elszálló hitelek miatt amúgy is pattanásig feszült fiatalember képtelen volt uralkodni magán: rettegett, hogy a pincéből feltörő víz és gőz tönkreteszi a nehezen megvásárolt otthonuk alapjait.
„Tibor bá! Elment a nyomás, ömlik valahol a forró víz!” – kiáltotta Máté a sötétbe, miközben a gangon újabb lakók árnyai tűntek fel, a katasztrófától félve.
Bálint kihasználta a pillanatnyi zűrzavart. Durván kibújt Szabó doktor szorításából, s az aggódó Erikát hátrahagyva a lépcsőfordulóba vetette magát. A mélyből felszálló gőzfelhőben Erzsi néni éles, fenyegető hangja visszhangzott: azt kiabálta a földszintről, hogy Zoltán ma is körbejárt a házban, és ha a hatóság ideér, ő maga fog mindent kitálalni a barna borítékokról és a folyosói titkokról. A lakók tehetetlenül figyelték egymást a gomolygó homályban.