Árnyak a földszinti ajtó előtt

Máté az ujjai között roppantotta össze a sárga borítékot, miközben Balog már kimérten lépdelt lefelé a keskeny kőlépcsőn. Az ügyvéd meg sem állt a másodikon, de amikor a földszinti fordulóba ért, elállta a visszahúzódni próbáló Dr. Szabó András útját. A sötétben az orvos remegő kulcscsomója fémjelzéssel koccant a rendelő ajtajának rézkilincséhez.
– Ne siessen annyira, András – mondta Balog halk, fojtott éllel, miközben átlépte a küszöb árnyékát. – A kártyaadóssága kamatai nem állnak meg az áramkimaradás miatt. Ha Mátéék lakása kalapács alá kerül, maga következik a sorban. Az ön rendelőjére már megvan a vevőm.
Székely Ricsi az akkumulátoros lámpa éles fényét hirtelen az ügyvéd arcára irányította. A csempész kézfeje fehéredett a műanyag markolaton, ahogy szótlanul a két férfi közé lépett, elvágva a fenyegető közelséget. Ricsi száján átfutott egy ideges rándulás; pontosan tudta, ha Balog bedönti a ház adósait, az ő szuterénben tartott raktárára is lecsapnak a hatóságok.
A magasból, a másodiki korlát mögül Sipos Bendegúz nézett le a homályba. A fiatal fiú tekintetében óvatos remény csillant fel: a lépcsőházi feszültségben megértette, hogy az ingatlancápa elszámolta magát. Balog túlságosan nyíltan szorította sarokba a lakókat, és a közös rettegés lassan, de megállíthatatlanul néma szövetséggé formálódott a sötétben.