Áramkörök és árnyékok

Dániel az íróasztalához botorkált a sötétben, és remegő kézzel nyitotta fel a laptopját. A gép akkumulátora még tartott, a képernyő éles fénye kíméletlenül világította meg a sápadt arcát. Haladéktalanul törölni akarta a tegnap éjjel letöltött bizalmas fájlokat, de a rendszer hibaüzenetet dobott fel: az adatállomány írásvédettté vált, és egy aktív hálózati kapcsolaton keresztül éppen szinkronizált valahova. A hideg verejték végigcsorgott a gerincén. A fenyegetés nem blöff volt – a zsaroló már bent volt a rendszerében.
Ugyanebben a pillanatban a szellőzőjárat felől halvány gázszag és halk sziszegés szivárgott be a szobába, ám Dániel paranoiája nem engedte, hogy a fizikai veszélyre figyeljen.
Lenn a szuterén homályában Székely Ricsi feszülten lapult a dobozai mögött. Az utcáról behallatszó fékcsikorgásra összerándult: a járdaszinti ablakrésen át kék villogó fénye pásztázta végig a kapualjat. A lakossági bejelentéstől rettegve szorította magához a csempészáruval teli táskát, miközben a szomszédos pincerészből felszivárgó szag már az ő torkát is marta.
A második emeleti folyosón Dr. Bordás András zseblámpája megállapodott a szétnyitott elosztószekrényen. Az idős mérnök elfehéredett arccal bámulta a megolvadt vezetékeket. A kiégett biztosíték mögött egy illegálisan rákötött, házilag fabrikált adatkábel feketéllett – a ház elektromos hálózata és a digitális csapda egyetlen szikrában találkozott.