A kijelző árnyékában — más fényben

Dániel kitépte a töltőkábelt a laptopból, de a kijelző kíméletlenül villogott tovább: a szinkronizáció az akkumulátorról futott megállíthatatlanul. Pánikban csapta le a gép fedelét, ám a sötétben a telefonja éles pittyenéssel villant fel az íróasztalon. Az ismeretlen számról érkező üzenet szavai vakítottak a félhomályban: „A döntésed nem maradt észrevétlen. A tegnapi adatmásolásod ára az életed.” Dániel gyomra görcsbe rándult. A hirtelen benyújtott felmondása semmit sem ért, a zsaroló már birtokolta az ellopott adatokat.
A másodiki folyosón Dr. Bordás András dühös morgása szűrődött be a résen át. „R = U/I, hát semmit sem tanultak ezek az iskolában?!” – csattant fel az idős mérnök, miközben zseblámpája fényében megpróbálta fadarabbal lepiszkálni az elosztóra illegálisan rákötött, megolvadt adatvezetéket.
A földszinti sötétségben Dr. Balog Henrik halkan nyitotta ki a lakása ajtaját. A kényszerárverező ügyvéd kihasználta a kaotikus áramkimaradást: egy vastag, barna borítékot csúsztatott be a közös képviselő ajtaja alatt, miközben Fekete Zoltán éppen a lépcsőház túlsó felén kiabált a szomszédokkal. Ugyanekkor a szuterénben Székely Ricsi megértette, hogy a járdaszintnél villogó kék fények nem váratnak magukra. A csempészáruval teli táskát kapkodva beszuszakolta a Miri Csemege raktárajtaja mögé, mielőtt a gázszag miatt kiérkező hatóság elözönlené a pincét.