Álarcok nélkül

Bálint hirtelen mozdulattal megpróbált átpréselődni a korlát mellett, de Enci határozottan elállta az útját a lépcsőfordulóban. A nő tekintetéből teljesen kiveszett a korábbi bizonytalanság; nem kiabált, csak némán, kővé dermedt arccal méregette a férfit. Bálint szeme riadtan rebbent meg, félrekapta a fejét, de a folyosó szűk térrészében nem volt hová menekülnie a felhorgadó gyűlölet elől.
A Katasztrófavédelem tisztviselője türelmetlenül megköszörülte a torkát, megállítva a kezdődő veszekedést. A sárga jegyzőkönyvet Fekete Zoltán orra alá dugta, éles határidőt szabva: ha a veszélyes elektromos kötéseket nem szüntetik meg azonnal, a hatóság lezárja az épületet. Fekete úr szájából kifogyott a szó, az arca elfehéredett a felelősség súlya alatt.
Erzsi néni azonban nem fejezte be. Lassan megfordult, és a korlát homályában álló Dr. Balog Henrik felé fordította a tekintetét. Botjával egyet koppintott a kőlapon, közvetlenül az ügyvéd elegáns cipője mellett.
– Maga meg ne vigyorogjon olyan elégedetten, Henrik úr – sziszegte az öregasszony, éles hangja bejárta a teljes belső udvart. – A tízes lakás kényszerárverési papírjai hiába lapulnak a táskájában. Azt hiszi, nem tudom, milyen áron ígért mentőövet a végrehajtónak?
Balog Henrik arcáról egyetlen pillanat alatt tűnt el az iménti gúnyos mosoly. A tekintete megkeményedett, amint a félhomályos gangon összegyűlt lakók némán, fojtogató gyanakvással fordultak felé.