A zsebben lapuló fenyegetés

Miközben Dr. Balog Henrik elegáns bőrcipője mellett Erzsi néni gumis végű botja ritmikus fenyegetéssel kopogott, Kelemen Dániel a félig nyitott kettes lakás ajtajából szemlélte a kibontakozó lakótelepi Shakespeare-drámát. Dániel, aki alig huszonnégy órája nyújtotta be a felmondását a globális adatelemző cégnél, most úgy érezte, a munkanélküliség sötét tátongása kismiska ehhez a gang-háborúhoz képest. Balog ügyvéd úr jéghideg álarca mögül felsejlett a tiszta, utolérhetetlen pánik, miközben Enci és Bálint egymást gyilkolták a tekintetükkel a barna boríték árnyékában.
Hirtelen Dániel zsebében meleg vibrálással életre kelt a telefonja. A képernyőn egy ismeretlen számról érkezett SMS világított: „A döntésed nem maradt észrevétlen. A ház figyel.” Dániel torka kiszáradt. Ki a fene tudhatná, hogy felmondott? Talán a sarki fűszeres? Vagy netán a Katasztrófavédelem tisztje, aki épp most próbálta Fekete Zoltán torkán lenyomni a sárga ultimátumot az életveszélyes vezetékekről?
– R = U/I! Ezt még a hülye is tudja! – kiáltott le a harmadikról Dr. Bordás András, aki szerint a váltóáram hiánya csakis Tesla bosszúja lehetett, de a hangját elnyomta Erzsi néni újabb diadalmas botkoppanása. Dániel hátrébb lépett a sötét előszobába. Az adatelemzői agya kétségbeesetten próbálta összekötni a pontokat: a kényszerárverést, a barna borítékot és a zsebében lapuló fenyegető üzenetet. A Vászoly utca 6. lakói lassan, de biztosan egy közös, feszült idegösszeomlás felé meneteltek, és ő épp most vesztette el a belépőkártyáját a normális világba.