A lepel lehull

Fekete Zoltán keze megremegett a sárga jegyzőkönyv alatt, de mielőtt válaszolhatott volna a hatóság képviselőjének, a lépcsőház sötétjéből reszelős, parancsoló hang vágott át a fojtogató csenden. Vincze Erzsi néni lépett ki a vakító zseblámpafénybe, botjával akkorát koppintva a kőlapon, hogy az felvisszhangzott az egész szűk belső udvaron.
– Hiába áll itt megszeppenve, Zoltán! – csattant fel az öregasszony, szemeiben hideg haraggal. – A ház nem a csodára vár, hanem arra, hogy a csalók végre kifizessék, amivel tartoznak! Kezdhetjük rögtön a másodikkal!
Bálint a korlátnak lapulva halálosan megsápadt. Ösztönösen lépett volna hátra a homályba, de Erzsi néni reszkető, ám pontos mozdulattal felé bökött a botjával.
– Tudja meg mindenki, miből telik a biztonsági őr úrnak a nagy hallgatásra! A barna borítékból, amit a doktor úr rendelőjéből hord el! És a csecsemőből, akit a raktár mögött rejtegetnek Erika úrnővel!
A folyosón elfojtott mormolás hullámzott végig. Bartha Zsófia a kilencedik lakás ajtaját dühösen, résnyire csapta be, miközben Enci értetlenül és tágra nyílt szemekkel meredt Bálintra.
Dr. Balog Henrik a korlát árnyékában lassan kihúzta magát. Az ügyvéd szájszélén halvány, szinte észrevétlen mosoly jelent meg: ez a totális zűrzavar pontosan abba az irányba terelte a lakókat, ahol a kényszerárverési ajánlatai azonnal célba fognak érni.