A zsarolás hálójában — visszhang

Erika még alig tett két lépést a lépcsőn felfelé, amikor a korlát mögül egy bot fémhegyének koppanása törte meg a feszült csendet. Vincze Erzsébet lépett ki az első emeleti ajtó árnyékából, mint egy sötét figura, aki pontosan tudja, mikor kell lecsapnia. Szürke kendője alól metsző tekintettel mérte végig a bőrkabátos Erikát, majd lassan Bálintra emelte a szemét.
– Látom, a látogatóid nem tudják, hol a határ – mondta Erzsi néni rekedt, halk hangon, ami mégis élesebben vágott bele a lépcsőház csendjébe, mint Bartha Zsófia csukódó ajtajának kattanása. – Pedig a másodikon Enci épp a teáskannát teszi fel, Bálint. Olyan kár lenne, ha félrenyelné a meleg teát.
Bálint torka kiszáradt, a háta mögött a hideg falnak feszült. Erika megállt a lépcsőfokon, ökle szorosan rázáródott a táskája pántjára, de az öregasszony hideg magabiztossága egy pillanatra őt is megtorpantotta. Erzsi néni lassan a köténye mély zsebébe nyúlt, és demonstratívan megérintette a vastag, sárgásbarna boríték sarkát.
– Ha a havi törlesztő nem lesz az asztalomon estig, vagy ha ez a kisasszony még egy lépést tesz felfelé, Enci kezébe kerül a boríték – folytatta az öregasszony hajlíthatatlanul. – A rendelőből származó igazolások, a tegnapi teszt, minden. Tudod jól, hogy ebben a házban semmi sem marad rejtve. Fekete Zoltán lent a szuterénben ma is a csöveket méricskéli Lugosi régi tervrajzaival, de a valódi katasztrófa itt fog bekövetkezni a fejetek felett.
Erika felcsattant volna, de a fojtogató fenyegetés súlya alatt a hangja elakadt. Bálint érezte, ahogy a csapda végleg bezárul körülötte: ha elhallgattatja Erikát, Erzsi néni rántja le róla a leplet Enci előtt, ha pedig enged a zsarolásnak, élete végéig az öregasszony markában marad.