A felderengő fenyegetés

Miri ártatlan mosolya még el sem tűnt a kapualj homályában, amikor Bálint kabátjában megszólalt a telefon halk, de annál sürgetőbb rezgése. A férfi görcsösen a zsebébe nyúlt, megragadta a készüléket, és a másodikos gang sötétebb sarka felé hátrált. A kijelzőn Erika neve villant fel, mellette egy tömör, kíméletlen üzenettel: „Nem várok tovább a parkolóban. Vagy lejössz, vagy én megyek fel Encihez.”
Bálint homlokát hideg verejték lepte el. Erika nem csupán a munkatársa volt a biztonsági cégnél, hanem a nő, aki tegnap éjjel egy pozitív terhességi tesztet nyomott a kezébe, szétzúzva ezzel a férfi gondosan felépített, kettős életét. A házat fojtogató hatósági jelenlét, Fekete Zoltán szigorú feljegyzései és a lezárt gázcsövek mind eltörpültek amellett a személyes katasztrófa mellett, amely most a kapualj felől fenyegette.
Ahogy átlépett a lépcsőfordulón, Bartha Zsófia tűnt fel a kilences lakás előtt, zsályafüstölővel a kezében. A nő lehunyt szemmel, feszültségoldó mantrákat mormolva próbálta kizárni a sárga szalagok okozta káoszt, de Bálint zaklatott léptei hallatán kinyitotta a szemét. Tekintetük összeakadt; Zsófia elfojtott riadalommal lépett vissza a saját ajtajáig, megérezve a férfiból áradó puszta pánikot.
Bálint ujjai remegtek, miközben gépelte a válaszüzenetet, de mielőtt elküldhette volna, a földszinti kapualj árnyékában megjelent egy ismerős alak. Erika állt ott, sötét kabátban, tekintetében olyan elszántsággal, ami nem hagyott kétséget afelől: a titkos viszonynak és a kényelmes elhallgatásoknak mindörökre vége.