A szuterén fültanúja

A lépcsőházi némaságot hirtelen egy kétségbeesett kiáltás törte meg a földszint felől. Ida viharzott ki a Miri Csemege ajtaján, lisztes kötényben, kezében egy félkész szendviccsel. „Miri! Hol van ez a gyerek? Azt mondta, csak kimegy az udvarra TikTok-videót forgatni a sárga szalagokról, de fél órája nyoma sincs!” – kiáltotta fel a gangra.
Fekete Zoltán, aki a katasztrófavédők mögött sündörgött a közös képviselői mappájával, menetrendszerűen körbejárt a házban, és azonnal feljegyezte a rendbontást a jegyzőkönyv sarkába. A lakók feszült tekintete azonban a hatósági pecsétekről hirtelen a kislány hiányára terelődött. A pince szélén álló ex-légiós csak sötéten hümmögött a bajsza alatt: pontosan tudta, melyik szellőzőjáraton át lehet besurranni a lezárt szuterén mögötti zugba, de esze ágában sem volt megszólalni.
Miri eközben a sötét kapualj mögötti rejtett kamrában lapult, Lugosi Jenő kopott bársony opera-jelmezei között. Nem szándékosan bujkált, de a telefonja kijelzőjén futó felvétel gombja pörgött, és a gyerek fültanúja lett valaminek, amit nem neki szántak: Dr. Szabó és Lívia fojtott hangú alkudozásának a receptköteles tablettákról meg a kamatmentes kölcsönökről. „Ha ezt felteszem, ezer követőm lesz” – kuncogott magában a kislány.
„Nem a kapualjban van, Ida, felment a másodikra!” – kiáltotta Kovács Tibor bá az erkélyről, forrasztópákáját lóbálva. Amikor Miri végre előlépett a homályból, ártatlan mosollyal a szája szélén, Balog Henrik és Bálint egyszerre érezték úgy, hogy a házban nem a gáz, hanem a levegőben lógó titkok jelentik az igazi robbanásveszélyt.