A zsarolás hálójában — folytatás

A közeledő hatósági léptek zaja megakasztotta a levegőt a harmadik emeleti fordulóban. Dr. Balog Henrik hűvös nyugalommal lépett hátra, miközben Bálint kihasználta a pillanatnyi zavart, és elhátrált a szorult helyzetből. Nem engedhette meg, hogy a kiérkező rendőrök a tegnapi ügyről faggassák, így gyors léptekkel megindult lefelé a lépcsőn.
Ahogy az első emeleti gang sötétjébe ért, egy szikár, csontos kéz nyúlt ki a félhomályból, és erőteljesen megragadta a kabátja ujját. Vincze Erzsi néni állt a résnyire nyitott tölgyfa ajtó mögött, tekintetében baljós diadal tükröződött.
– Hová ilyen sietősen, Bálint? – suttogta élesen az öregasszony, miközben a köténye zsebéből félreérthetetlenül kilátszott a nehéz, sárgásbarna boríték szegélye. – Ha nem fizetsz, vagy ha nem teszed meg, amit kértem, Enci még ma este megtudja a teljes igazságot Erikáról és a lent rejtőző csecsemőről. Tudom, mit titkolsz, és a türelmem fogytán van.
Bálint torka kiszáradt, a szorosabbra fonódó zsarolás hálója bénítólag hatott rá. Eközben odalent, a földszinti kisbolt homályában Máté épp szótlanul hallgatta Marikát, aki a pult mögött elgondolkodva jegyezte meg, hogy Zoltán ma is körbejárt a házban, és hogy Bálint meg Enci talán közelebbi rokonok, mint azt bárki hinné.