Sakk-matt a fordulóban

Bálint kilépett a zseblámpák szűk fénykévéjébe, még mielőtt Máté megragadhatta volna a felkínált kék tollat.
– Ne írd alá, Máté! – csattant fel Bálint hangja a sötét folyosón, átszakítva a falak közül szivárgó nehéz csendet.
Máté keze megállt a levegőben. Balog Henrik lassan felé fordította hideg, kifejezéstelen tekintetét. Az ügyvéd ajkán halvány, gúnyos mosoly suhant át, miközben az irattáskát lassan a mellkasához szorította.
– Bálint úr – megszólalása úgy vágott a sötétbe, mint az acél. – Különös, hogy épp ön beszél felelősségről és tisztességről. Különösen azok után, amilyen üzleteket köttetett tegnap este a hátsó udvar árnyékában. Vagy azt hitte, a sötétség és a hallgatás mindent eltakar?
A megjegyzés tőrként fúródott Bálint mellkasába. A tegnap esti titok – a barna boríték és a letagadott kapcsolatok – most mérgező felhőként lebegett a harmadik emeleti fordulóban. Bálint ökle görcsösen összeszorult, de tudta: ha most nekitámad az ügyvédnek, Balog azonnal megsemmisíti Erikát és a lent rejtőző csecsemőt.
Ekkor a földszint felől nehéz, kimért léptek visszhangja törte meg a feszültséget. A kapualj felől érkező egyenletes zaj nem a rémült lakók botorkálása volt: hatósági léptek közeledtek a sötét lépcsőházban.