A zsarolás hálója — új hang

Bálint zsebre vágta a telefont, kezét a zsebében ökölbe szorítva. Indult volna felfelé, hogy feltartóztassa Erikát, de a lépcsőforduló homályából száraz köhögés állította meg. Erzsi néni állt a fordulóban, kezében egy vastag, megviselt barna borítékkal. Szürke kötött kardigánja szinte egybeolvadt a málló vakolattal.
– Ne siesse el, fiam – suttogta az öregasszony, szemeiben a mindentudók rideg villanásával. – Láttam azt a lányt a kapu előtt. Meg a doktort is, ahogy a leleteket nézegette. Ha nem akarja, hogy Enci még ma este megtudja, kié az a gyerek, jobb, ha figyel rám.
Bálint torka elszorult, a szavakat alig bírta kipréselni magából.
– Mit akar, Erzsi néni? – kérdezte fojtott, szaggatott hangon. Közben a felette lévő szintről Dr. Bordás rekedt hangja szűrődött le a folyosóra, aki épp a váltóáram biztonságáról és Nikola Tesla zsenialitásáról magyarázott valakinek gyanútlanul.
– A boríték tartalma nem ingyen marad titok – suttogta a nő, ujjával megpöccintve a papírt. – Zoltán ma is körbejárt a házban, a rendőrségi papírok pedig gyorsan vándorolnak. Ha nem segít elrendezni a közös költség hiányát, Enci kezébe adom az igazságot.
Lent, a szuterén lejáratánál Székely Ricsi és a kisemmizett ex-légiós suttogtak feszülten, tágra nyílt szemmel figyelve a bejáratot. Rettegtek a hatóságtól és attól, hogy a tegnap esti titkok végleg felszínre kerülnek. Bálint érezte, hogy a hurok teljesen megszorult: alig maradt ideje Erika érkezéséig, és most az egész élete egy barna borítékban lévő papírlapon múlt.