A zárt ajtó mögött

A füstös zűrzavarban Erika kihasználta a lakók figyelmetlenségét: a karján szorosan tartott csecsemővel beszáguldott a földszinti folyosó végén álló magánrendelőbe. Bálint a lépcsőfokról vette észre a villanó kabátot, s a sötétségen átvágva rohott a nő után. A háttérben Székely Ricsi a szuterén felől nyújtott át egy kis zseblámpát Mariettának, és halkan felajánlott egy korty csempészett osztrák kávét a félhomályban szorongóknak, hogy enyhítse a pattanásig feszült hangulatot.
– Bálint, ne jöjj közelebb! – kiáltotta Erika, és besurrant a nyitott rendelőajtón.
Dr. Szabó András egyetlen gyors mozdulattal rántotta be a nehéz tölgyfa ajtót, majd a kulcs fémes kattanással fordult el a zárban, pont mielőtt Bálint vállal nekicsapódott volna a lapnak. Az orvos arca ijesztően sápadt volt az asztali vészvilágítás erőtlen, kékes fényében, szeme alatt mély, fekete karikák őrizték a kártya- és italadósságok nyomait.
A doki végül résnyire nyitotta az ajtót, épp csak annyira, hogy Bálintot berántsa a helyiségbe, majd azonnal rátolta a reteszt.
– Egyetlen hangot se, Bálint! – sziszegte Dr. Szabó, miközben átvette a síró babát Erikától, és egy barna dossziét csapott a vizsgálati asztalra. – Balog Henrik holnap végrehajtást kér a rendelőmre. Neked meg van egy eltitkolt gyereked. Ha holnap délig nem kerítesz elő kétmillió forintot a tartozásomra, az összes lelet és a DNS-vizsgálat másolata Enci kezében landol.