A záróretesz kattanása

A sötétben Erika megbotlott a földszinti lépcsőfokon, majd végső elkeseredésében berontott a magánrendelő félig nyitva felejtett ajtaján. A csecsemő halk nyöszörgése visszhangot vert a csempézett helyiségben. Bálint lihegve csapódott be utána, remegő kézzel ragadva meg a nő kabátujját, hogy visszahúzza, mielőtt a lépcsőházban csellengő szomszédok meghallják őket.
Mielőtt azonban bármelyikük megszólalhatott volna, az ajtó fémkerete felcsattant, és a kulcs élesen csikordult a zárban. Dr. Szabó András lassú, nehéz mozdulattal fordította el a reteszt, majd háttal a tejüvegnek dőlve végigmérte a pánikba esett biztonsági őrt. A félhomályos rendelőben fojtogató áporodott dohány- és fertőtlenítőszag terjengett. Az orvos a legkevésbé sem volt kíváncsi a csecsemő egészségi állapotára; a falikárpit mellett álló íróasztalán heverő, Dr. Balog Henrik által kibocsátott végrehajtási felszólítások halmaza felé intett a fejével.
– Örülök, hogy benéztél, Bálint – mondta Szabó rekedten, kiégett tekintettel. – A katasztrófavédelem elment, de Balog emberei reggel jönnek a kártyaadósságomért. Nincs időm a te szerelmi drámádra, de ez a gyerek most az én egyetlen mentőövem.
Bálint megdermedt, Erika pedig riadtan hátrált a vizsgálóasztal széléig, még szorosabban magához ölelve a pólyát.
– Ha holnap reggelig nem teszel le ide félmilliót készpénzben, felmegyek a másodikra – folytatta az orvos kíméletlen, fojtott hangon. – És személyesen adom át Encinek meg a házaspannak a kicsi születési papírjait. A döntés a tiéd.