Kétségbeesett szövetség a folyosón

Bálint megfeszült izmokkal bólintott. Nem volt értelme alkudozni a sarokba szorított, kiégett orvossal. Csak annyit kért, hogy Erika és a csecsemő hajnalig a vizsgáló mögötti apró pihenőben maradhasson, védve a lépcsőházi huzattól és a szomszédok kíváncsi tekintetétől. Dr. Szabó egyetlen közönyös intéssel engedte őket a hátsó ajtó mögé, majd kattanással rázárta a belső rekeszt Bálintra.
A férfi óvatosan kilépett a vaksötét földszinti folyosóra. A főelosztó kiégése miatt a lépcsőházban még mindig fojtogató égett műanyagszag terjengett, a lépcsőfokokat csupán a telefonja kijelzőjének halvány kék fénye derítette fel. Tudta, hogy alig pár órája maradt reggelig, és a biztonsági őri fizetéséből képtelenség lett volna azonnal félmillió forint készpénzt előteremteni.
Ahogy a második emeletre ért, a korlát árnyékában egy alak mozdult meg. Kelemen Dániel állt ott melegítőben, mereven bámulva a telefonját, amelyen a tegnap éjjeli döntése óta kapott ismeretlen üzenet villogott. Dániel képtelen volt aludni, a házban uralkodó nyomasztó csend pedig csak fokozta a pánikját. A közeledő léptek zajára riadtan kapta fel a fejét.
– Dániel – szólította meg Bálint fojtott, elszánt hangon, közvetlenül a férfi előtt megállva. – Tudom, hogy késő van, de nincs más választásom. Te értesz az adatokhoz meg az azonnali utalásokhoz... Szükségem van félmillióra reggelig, különben mindennek vége.
Dániel elképedve nézett a zaklatott biztonsági őrre, s a sötét lépcsőházban két olyan ember tekintete találkozott, akiket a tegnap esti titkok hálója szorított a falhoz.