A zárkattanás mögötti alku

Bálint vakon törte át magát Vincze Erzsi néni mellett, a lépcsőfokokat hármasával véve rohant le a földszintre. Odalent, a kapualj sötétjéből hirtelen egy riadt női alak vált ki: Erika volt az, aki görcsösen szorított a mellkasához egy vékony plédbe bugyolált csecsemőt. A nő kétségbeesett pillantást vetett Bálintra, majd habozás nélkül bemenekült Dr. Szabó András félig nyitott rendelőajtaján.
Bálint berontott utána a dohos, fertőtlenítőszagot árasztó helyiségbe, de amint átlépte a küszöböt, a zár éles kattanással ugrott a helyére. Az idős, táskás szemű háziorvos magára fordította a kulcsot, és a falnak támaszkodva nézett Bálintra. Erika a vizsgálóasztal mellett remegett, s közben próbálta elfojtani a csecsemő halk nyüszítését.
– Ne is nyúlj a kilincshez, Bálint – mondta Szabó doktor szaggatott, rekedtes hangon. – Pontosan tudom, ki ez a nő, és hogy ki a gyerek apja. Ahogy azt is, hogy Enci még semmit sem tud a létezéséről.
– Mit akar tőlem, doki? – sziszegte Bálint, miközben ökle görcsösen szorult össze.
– A helyzetem fojtogató – lépett közelebb az orvos, tekintetében a kétségbeesett kártyás hideg számításával. – Dr. Balog Henrik holnap reggel rátenné a kezét a rendelőmre a tartozásaim miatt. Te fogod kifizetni az adósságomat, Bálint. Különben a papírok másolata még ma este Enci postaládájában landol.