A vízsugár csapása

A néma döbbenetet, amit Erzsi néni nyers kitálalása okozott, hirtelen nem az érintettek felháborodott ordítása törte meg, hanem a falból felharsanó, Balaton-parti vihart idéző sziszegés. A harmincas években lerakott nyomócső megelégelte a lépcsőházi feszültséget: az első emeleti pihenő málló vakolata mögül egy vékony, de meglepően éles vízsugár spriccelt egyenest Köves Dezső bá frissen kefélt filckalapjára.
– Megmondtam! A hidrostatikai nyomás és a váltóáram hiánya egyenes út a katasztrófához! R = U/I, ezt minden idiótának tudnia kellene! – kiáltotta Dr. Bordás András, miközben próbált visszahúzódni a nedvesedő korláttól, de a csúszós lépcsőfokon szinte azonnal elveszítette az egyensúlyát.
A sötétben addig az erkélyén gubbasztó Kovács Tibor bá ekkor tört át a lakók tömegén, mint egy megkésett, tizenkettes franciakulccsal felfegyverzett szuperhős. – Főcsap! Főcsap, ti szerencsétlenek! Karesz már úgyis leégette a hálózatot, most meg még el is áztatjuk a szuterént! – üvöltötte a 74 éves ex-villanyszerelő, miközben mackónadrágban, vakon tört előre a pincelépcső irányába.
A feltörő víz azonnal új mederbe terelte a lépcsőházi indulatokat. Dezső bá görcsösen a kabátja belső zsebéhez kapott, hogy óvja a frissen nyomtatott, gáláns szomszédoknak gyártott parkolási engedélyeket a nedvességtől. Marietta kihasználta a kaotikus pillanatot: míg Erzsi néni zseblámpájának fénysugara a spriccelő vízsugárra rándult, a lány némán visszahúzódott a sötét forduló árnyékába. A Vászoly utca 6. közössége másodpercek alatt alakult át morális ítélőszékből egy elkeseredett, szervezetlen katasztrófavédelmi alapszervezetté.