A vádak elszabadulnak

Erzsi néni rekedt, metsző hangja úgy csapott le a sötét lépcsőházra, mint egy éles bárd. Az első emeleti pihenőnél állt, zseblámpája imbolygó, jéghideg fénysugarát egyenesen Bálint feldúlt arcába szegezve. A műanyagszagú füsttel teli levegőben pillanatok alatt megszűnt a suttogás, s a korlátoknak feszülő lakók megdermedtek a félhomályban.
– Elég volt a bujkálásból! – visította az öregasszony, csontos ujjával Bálintra mutatva. – Azt hiszed, nem tudom, mit rejt az a barna boríték a zsebedben? És te, Enci, hiába nézel így rá! A saját vérét véded, miközben a fél házat hülyére veszi ez a banda!
Mielőtt bárki közbevághatott volna, Erzsi néni a fénycsóvát feljebb rántotta, egyenest a harmadik emelet felé. Dr. Bordás András görcsösen kapaszkodott a vasápolóba, amikor a nyílt vádak őt is elérték.
– És maga, professzor úr? – rikácsolta gúnyosan Erzsi néni. – Ahelyett, hogy Tesláról meg a váltóáramról papolna, inkább azt kérdezze meg a kedves fiatal feleségétől, miért jár hozzá a Tormai főtörzs borozgatni meg muzsikálni, míg maga tanít! És ne felejtsük el Líviát sem! Marietta, mondd csak el a népnek, honnan van anyádnak annyi eladó receptköteles nyugtatója!
Marietta arca elfehéredett a dühtől, felcsattanó tiltakozása azonban elhalt a lépcsőház fojtogató morajában. Köves Dezső bá gáláns lépéssel próbált az orvos mellé lépni, de a kiszabadult titkok súlya alatt a lakók védhetetlenül egymásnak feszültek.