A vizes jegyzőkönyv

A katasztrófavédelem feszítővasa végül száraz, reccsenő hanggal tágította ki a tölgyfa kapu réseit, és a betörő hideg utcai levegő magával rántotta a lépcsőházba szorult dohos gázszagot. A hatósági ellenőr zseblámpájának hideg, fehér kévéje egyenesen Fekete Zoltán arcába vágott, aki a sötét kapualjban, a postaládák fémvázának dőlve próbálta rendezni a papírjait, miközben tőle két lépésre Erzsi néni és Enci feszült csendben figyelték egymás minden rezdülését. „Zoltán ma is körbejárt a házban, de most már késő” – sziszegte az öregasszony, de a hangját elnyomta a tisztviselő dörrenő szava.
Az ellenőr nem teketóriázott. Egy sárga, átázott jegyzőkönyvet nyomott a közös képviselő remegő kezébe, miközben a pince felől feltörő, langyos víz már a bokájukat nyaldosta. „Közvetlen életveszély. Vagy harmincnapon belül leteszik a kényszerfelújítás teljes fedezetét, vagy holnap reggel lepecsételjük a kaput, és mindenkit kilakoltatunk” – hangzott a megfellebbezhetetlen ultimátum.
Dr. Balog Henrik hátralépett, háta a nedves falnak ütközött. Az adósságlisták kiszivárgása után ez a hatósági csapás végleg elvágta a menekülési útvonalait; ha a házat kiürítik, az ő drága, zárolt ingatlanportfóliója is elértéktelenedik. Bálint mellette állva még szorosabban zárta össze a karját a pincelejáró előtt, tekintetében tiszta rettegéssel. Ha a hatóság bemegy oda, és meglátja az illegális almérőket, Erikának és a gyereknek azonnal az utcára kell mennie. Dr. Bordás András még megpróbálta felemelni a hangját a fizika törvényeiről, de a sötétben cuppogó léptek és a falakból szivárgó víz zaja végleg elnémította a tiltakozást.