A váratlan vallomás

A vaksötétben hirtelen felvillant egy nehéz, fémházas zseblámpa éles, sárga fénye. Erzsi néni lépett ki az első emeleti ajtón, s a fénycsóvát egyenesen a Karesz ajtaja előtt gyülekező dühös lakókra irányította. „Azonnal fejezzék be ezt a csőcselékstílust! Lent a tűzoltók már a főgázcsapot keresik!” – harsogta az öregasszony, de a lámpa fénysugarát hamar átirányította a sötét sarokban lapuló Bálintra.
Mielőtt bárki felelhetett volna, az alsóbb szint felől határozott léptek kopogtak a kövezeten. Dr. Balog Henrik tűnt fel a lépcsőfordulóban. Öltönyének hajtókáját igazgatta, arcán jéghideg, fojtott indulat vibrált. „Ez a ház egyetlen óriási jogi katasztrófa. Ha tíz percen belül nem ürítik ki a folyosót, magam intézkedem a hatósági kilakoltatás felgyorsításáról!” – vágta oda metsző hangon.
Ekkor a lenti sötétségből Erika szaladt fel a lépcsőn, karjában a kétségbeesetten zokogó csecsemővel. A pici sírása élesen visszhangzott a vakos falak között. Erika áttörte a tömeget, és magán kívül megragadta Bálint kabátját. „Nincs áram, a gyerek fázik, a pincéből meg dől a gáz! Bálint, csinálj már valamit, vagy most azonnal elmondom mindenkinek, mi történt tegnap este!” – kiáltotta, mit sem törődve a szomszédok hirtelen beálló, fojtogató csendjével.
Bálint gyomra görcsbe rándult. A zsebében meglapuló boríték súlya szinte elviselhetetlenné vált, miközben Balog ügyvéd úr és Erzsi néni átható tekintete egyszerre szegeződött rá. Dr. Szabó zsarolása és a tegnapi titok most nyíltan összeütközött.