A szuterén pánikja

Bálint gyomra görcsbe rándult, de mielőtt Erika szájából elhangozhatott volna a teljes igazság a többiek előtt, a férfi egyetlen határozott mozdulattal megragadta a nő karját, és behúzta őt a lépcsőházi sarok fojtogató sötétjébe. „Ne most, Erika, a gyerek miatt! Nyugodj meg!” – sziszegte magából kikelve, miközben a zsebében lapuló barna boríték éles sarka a combjába fúródott.
A lépcsőház alsóbb szintjéről ekkor Lugosi Jenő dörgő, operai baritonja hasított a vaksötétbe. A szuterénben élő ex-énekes dühösen kapaszkodott fel a korlátba, arca vöröslött a puskaporos hangulattól. „Micsoda fejetlenség! Meg akarnak fojtani minket a saját otthonunkban?” – ordította Jenő, miközben fenyegetően lépett Dr. Balog Henrik felé, aki undorodva húzódott hátrébb a tehetetlen lakók elől.
Ugyanekkor a szuterén kettes ajtaja mögül Székely Ricsi óvakodott elő. A csempész csomagtartó-kereskedő arca fehér volt, mint a meszelt fal; remegő kézzel próbálta kulcsra zárni a tárolóját, rettegve attól, hogy a kiérkező katasztrófavédelem emberei átkutatják a pincét, és rábukkannak az illegális árukészletére. „Ne engedjétek le őket a ketteshez! Ott nincs gáz, esküszöm, semmi sincs!” – makogta rémülten Ricsi.
A kialakuló zűrzavart kihasználva Bálint átkarolta Erika vállát, és elindult vele a kijárat felé. A tegnap esti titok még nem pattant ki teljesen, de tudta, hogy a gázszag és a hatósági intézkedés gyűrűjében már csak percei maradtak.