A vádak éjszakája — új hang

A hallgatás súlyosabb volt, mint bármilyen robaj. Dániel, akit a tegnap esti titok és az ismeretlen SMS már a szakadék szélére sodort, most úgy érezte, a falak is rászakadnak. Enci kezét szorította, arcán a félelem mélyült. A hivatalnok szavai megfagyasztották a reményt.
Fekete Zoltán, a ház rendíthetetlen őre, megtörten bámult maga elé. Szemei a hivatalnokra meredtek. Dr. Balog Henrik, a kenyszerárverező ügyvéd, elsápadt; a „csillagászati költség” felbolygatott benne egy eddig ismeretlen félelmet. Dr. Bordás András „R = U/I” mantrája elhalt ajkán. A gázszag egyre töményebb lett, Lugosi Jenő pedig érthetetlent motyogott a szuterénből a feszültség elnyelte szavait.
Erzsi néni, a lépcsőforduló sarkából előrelépett. Tekintete végigsöpört a megrémült arcokon, megállapodott Bálinton, akinek arcára a bűntudat és a pánik vegyült. Ajkai elmozdultak, mintha a tegnap estéről vagy a bejelentésről akarna szólni, de csak egy sóhaj szakadt ki belőle.
A lakók között suttogás indult, majd hangok erősödtek: „Ki jelentett fel minket?” „Ez Karesz erősítője miatt van!” – kiáltotta valaki, minden tekintet Rádó Károlyra szegeződött, aki elkeseredetten rázta a fejét. A vádak, mint mérges nyilak, szaggatták a közösséget. Az idő vészesen fogyott, a kényszerfelújítás költségei elérhetetlen álomnak tűntek, a vége csak a kilakoltatás lehetett. A remény kihunyt a sötét, gázszagú lépcsőházban.