A Rendelő Bejáratánál

A lépcsőházban elszabadult vádaskodás elől menekülve, Erika hirtelen bukkant fel a földszinti folyosó végén. Arcán tiszta rettegés ült, karjában takaróba csavart csecsemőt szorított. Senkire nem nézve rohant be Dr. Szabó leharcolt rendelőjének nyitva felejtett ajtaján.
Bálint szíve a torkában dobogott. A tegnap esti titok hús-vér valósággá vált. Erika menekülése a hatóságok és a ház pánikja elől leleplezte őket. Elengedte Enci kezét, aki döbbenten bámult rá, és kétségbeesetten rohant utána, a suttogások és a fojtogató gázszag közt.
Ahogy Bálint a rendelő ajtajához ért, Dr. Szabó váratlanul, erőteljes mozdulattal becsapta azt előtte. A lakat kattant, elnyelve a folyosóról még hallatszó vádaskodást és Karesz dühös tagadását. Bálint a zárt ajtóra vetette magát. Dr. Szabó rekedtes hangja szűrődött ki a résen, mint egy kígyó sziszegése. „Henrik úr. Tudja, drága Balog Henrik úr. Neki tartozom. Ha nem szerzi meg azt a pénzt, amit követel tőlem, akkor… az egész ház, élén a kedves Encivel, értesül arról a kis apróságról, ami most van bent nálam. A gyerekről, Bálint. Akkor mindenki tudni fogja, hogy ki a hazug gazember.”
Bálintra fojtogatóan telepedett a zsarolás súlya. Már nem a szuterén gázszaga, hanem a saját, eltitkolt élete fenyegette. Dr. Szabó rendelőjének bezárt ajtaja mögött egy újabb, még sötétebb titok pulzált, amely Balog Henrik adósságával fonódott össze. A folyosón, Bendi kriptobányász gépének távoli zúgása mellett, Fekete Zoltán a túlterhelés miatti költségekről beszélt, de Bálint már csak a zsaroló szavakat hallotta.