A bezárt ajtó és a szomszédok

Bálint öklét az ajtóra vágta, de az nem engedett. A zsarolás szavai még mindig a fülében csengtek, mint egy rossz álom, beágyazódva a gázszag fullasztó valóságába. Képtelen volt megszólalni, mozdulatlanul állt, miközben a folyosó zaja – Karesz hangoskodása a kábelrengeteg mellett, Fekete úr monoton magyarázata a túlterhelés miatti költségekről, és a lakók egyre hisztérikusabb vádaskodásai – elmosódott háttérzenévé vált. A gázszag pedig már nem csak a levegőben, hanem a torkában is égett.
Amikor lassan megfordult, Enci sápadt arcával találkozott. Szemeiből elpárolgott minden korábbi aggodalom, most tiszta, hideg értetlenség és fájdalom ült bennük. Nem szólt semmit, csak állt, és nézte Bálintot, mintha egy idegent látna. A csend kettőjük között fojtogatóbb volt, mint a rendelő ajtaja mögötti titok.
A zajos folyosón, ahol a Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság emberei is megjelentek már, Dániel félelmei egyre mélyültek. Érezte, hogy a tegnap esti titkok, a lakossági bejelentések és a gázszag mind egy pontba futnak össze, magukkal rántva mindenkit.
Ekkor, mintha a káoszban egy apró sziget lett volna, Dezső bá lépett ki a nyolcas lakásból. Kezében friss pogácsás kosárral, mosolyogva kínálta a szomszédoknak, akik megvetően elfordultak. „Ugyan már, gyerekek, egy kis finomság mindig segít a feszültségen!” – mondta rekedtes, de kedves hangján. A lakók azonban csak a hatósági ultimátumra figyeltek, és a gázszagra, ami most már egyre érezhetőbbé vált. Székely Ricsi is megjelent a szuterénből, a kosarával, amin osztrák kávék logója virított, és csendben próbálta meggyőzni a közös képviselőt, hogy a szellőztetés megoldhatja a problémát, de Fekete úr csak a szabályokat ismételte. Marietta a szemben lévő ablakból figyelte a történéseket, vegyész szemeivel azonnal kiszúrta a felelőtlen zajongást és a szag forrását, de csendben maradt. Tudta, hogy ez nem az a pillanat, amikor a tudomány érvei győzedelmeskedhetnek.