A túlterhelt hálózat ára

Fekete Zoltán szikár alakja megtorpant a lépcsőfordulóban, orrcimpái kitágultak a fojtogató gázszagtól. A közös képviselő tekintete végighordozott a megdermedt társaságon: az orvosi rendelő nyitott ajtajánál feszengő Dr. Szabón, a gyermekét védelmező Erikán, és a korlátnak támaszkodó, ziháló Dánielen. Fekete úr szigorú hangja betöltötte a szűk teret, mielőtt bárki szóhoz juthatott volna.
– Ez a szag nem játék! Azonnal hívom a gázműveket és a hatóságot! – jelentette ki határozottan, miközben Miri félve húzódott apja háta mögé.
Ekkor a folyosói lámpák hirtelen élesen felvillantak, majd sárgásan vibrálni kezdtek. A falakból mély, zúgó hang terjedt szét, ahogy az elektromos hálózat a túlterheléstől sípolva adta meg magát; a feszültségingadozás kísérteties derengésbe borította a lépcsőházat. Dr. Balog Henrik egyetlen hűvös lépéssel Fekete úr elé állt, megpróbálva feltartóztatni a telefonért nyúló képviselőt, hiszen a hatósági ellenőrzés az ő kényszerárverési ügyeire is végzetes fényt derítene.
Erzsi néni csendben kihasználta a pillanatnyi zavart. Megfontolt, lassú léptekkel visszahúzódott a lakása felé, kezét mélyen a köténye zsebébe süllyesztve, ahol Dániel kijelzője még mindig halványan derengett a fenyegető üzenettől. Dániel kétségbeesetten próbált utána lépni, de Bálint határozottan elé vágott, visszatartva a férfit. A szivárgó gáz és a túlterhelt hálózat együttesen fenyegetett a közelgő robbanással.