A törölt napló árnyéka

Dániel háttal a bejárati ajtónak támaszkodott, hallgatva a nehéz zár fémes kattanásának utórezgését. A retesz nem adott igazi biztonságot; a fémtokos faajtó túl vékony volt ahhoz, hogy kirekessze a Vászoly utca 6. folyosóin keringő mérgező gyanakvást. A telefon kijelzője alsó állásba kapcsolt a kezében, de a szeme előtt még ott lebegett a névtelen üzenet jéghideg mementója.
Tegnap éjjel kettőkor, amikor elküldte a felmondólevelét és végleg törölte a cég belső szerverének logfájljait, azt hitte, tiszta lappal léphet ki a mókuskerékből. A felhalmozódott hitelek és a digitális kiégés fojtogató szorítása hajszolta bele abba a kétségbeesett lépésbe. Most azonban, ahogy az asztalon álló monitor kék fénye megvilágította a fizetési felszólítások sárgálló halmát, rájött: a tegnap esti titkával nem elvágta a kötelkeket, hanem szorosabbra húzta a hurkot.
Remegő ujjal nyitotta meg újra az encrypted felületet. A kijelző sarkában egy ismeretlen IP-címről érkező adatcsomag villant fel, megerősítve a szörnyű sejtést: a törlés nem volt tökéletes, valaki nyomot követett. Odakint, a lépcsőházban Dr. Balog Henrik kimért, lassú léptei visszhangoztak a betonon, ahogy az ügyvéd a maga hideg számításával méregette a ház falai között lappangó adósságokat. Dániel gyomra görcsbe rándult. Ha a tegnapi éjszaka nyomai napvilágra kerülnek, a lebukás nemcsak a karrierje végét jelenti, hanem a végső anyagi összeomlást is.