A tőke szorítása

Dr. Balog Henrik jéghideg pillantása végigsöpört a sötét kapualjon, ahol Fekete Zoltán tehetetlenül szorongatta a hatósági jegyzőkönyvet. Az ügyvéd pontosan látta a közös képviselő szemében a bénító félelmet; a negyvennyolc órás ultimátum tökéletes időzítés volt a saját terveihez.
– A törvény kíméletlen, Zoltán, de a tőke mindig rugalmas – lépett közelebb Henrik, s hangja baljósan visszhangzott a nedves falak között. – Szavaztassa meg a rendkívüli közgyűlésen a felújítási alap azonnali, háromszoros megemelését. Aki nem tudja kifizetni a rá eső milliós tételt, annak szívesen nyújtok áthidaló kölcsönt... a lakása fedezete mellett.
A harmadik emeleti gangon Molnár Máté és Horváth Bianka egymásba kapaszkodva hallgatták a lent folyó egyezkedést. Máté kimerült arca sápadt volt a folyamatos éjszakázástól; tudta, hogy a felhalmozott hiteleik miatt egyetlen plusz forint fizetési kötelezettség is végleg romba dönti a közös jövőjüket.
Az első emelet félhomályában Erzsi néni résnyire nyitott ajtója mögött elakadt a lélegzet. A ház csapdába esett, s miközben Fekete Zoltán remegő kézzel bólintott a kényszerű szövetségre, Balog Henrik ajkán halvány, elégedett mosoly jelent meg. Az időzítő elindult.